Adtam neki egy puszit és kikísértem a parkolóba, hogy integethessek nekik (ugyanis Annabell is elkísért minket). Kifordultak a kapun, papa bordó Citroën-ével és eltűntek a távolban.
Visszamentem a szobába, ahol már csak a lány ült az ágyán. Szimpatikus volt. Félhosszú, fekete haja, fehér bőre és csillogó sötétbarna, majdhogynem teljesen fekete szeme nagyon megnyerő látszatot keltett bennem.
Elkezdtem kipakolni a bőröndömből néhány ruhát és felhúzni az ágyneműt, amit még Eli adott. Egyszer csak a szobatársam megszólalt:
- Szia. Letti vagyok, téged, hogy hívnak?
- Helló! Engem AnG-nek hívnak. Honnan jöttél? – kérdeztem.
- Denverből. Tudod, itt van nem messze az is Colorado Állam – felelte és elmosolyodott. – És te? Látom nem vagy valami ismerős ezen a környéken.
- Ez ennyire látszik? – kérdeztem elképedve.
- Ha idevalósi lennél, melegebb és koszolható rucikat is pakoltál volna – felelte kacagva.
- Hát nem, még nem jártam erre. Egyébként Floridából, azaz Palm Bay-ről jöttem ott van egy pár percnyire tőle.
- Azta! Akkor jó sokat utaztál. Biztos nagyon kimerültél…
- Áh, dehogy most jön még csak a java!
- Hogy mi?! - rázta meg a fejét és nézett rám értetlenül a nagy boci szemeivel.
- Hát a munka! Te is dolgozni jöttél ide, Puebloba, nem Letti?
- De! Te milyen munkakörre jelentkeztél? – mondta döbbenten.
- Pincér. – feleltem egyszerűen.
- Én is! – visította Letícia és elkezdtünk ugrálni.
Letinek nagyon erős kisugárzása van, talán ezért is tudtam önfeledten és boldogan ugrálni vele együtt. Még az otthoni dolgok is kezdtek elhomályosulni a fejemben. Bár, ez nem meglepő, hiszen éppen ezért jöttem Pueblo-ba, hogy elfelejtsem az otthoni bábeli zűrzavart. Közben megjelent az ajtóban a titokzatos srác, akivel az ágyon ült az újdonsült barátnőm.
- AnG bemutatom Davidson Chapmant.
- Örvendek! - nyújtottam kezet.
- Úgyszintén! – csapott bele. – De neked mi is a rendes neved? – kérdezte Davee.
- Valóban, azt jó lenne tudni! – nevetett fel Letti
- Angela White. Rendben azt tudom, hogy te Davidson Chapman vagy de a barátnődnek mi is a teljes neve?
- Jajj! Ő nem a pasim, csak egy jó haverom – Davee szomorúan sütötte le a szemét és úgy nézte a földet, mintha valami érdekes lenne ott. Valószínűleg, több szeretne lenni, mint szimpla „barát” – Egyébként Letticia Garaham.
Miközben Davee hozzám beszélt, megpillantottam egy fiút az ajtóban, aki éppen Lizzel beszélgetett. Olyan volt, mint egy szőke herceg! Középhosszú szőkésbarna haja volt elbűvölő, zöld szeme. Mialatt őt bámultam és róla ábrándoztam, hirtelen rám nézett. Teljesen elvörösödtem és úgy éreztem, majd elájulok a sármos mosolyától. De hívta Eli, hogy megmutassa neki a szállását és odaadja neki az ágyneműt. Lehajolt a csomagjaiért, és amikor felállt, kilátszott a pólójának a címkéje. Új barátnőmmel, azonnal elkezdtünk vihogni, mintha ezer éve ismernénk egymást úgy beszéltünk mindenről és mindenkiről, így a srácnak gyorsan találtunk begy becenevet. Ő lett a „címkés fiú”! Hármunk közül az egyetlen fiú nem tudta követni a gondolatmenetünket, végül feladta a női logika megértéséért folyó harcot. –Nem tudom, hogy mi történhetett velem! - merültem a gondolataimba. - Már nem egy srác sebezte meg a szívem, de az utolsó nagyon összetörte. Mindegy – szögeztem le magamban – ez most a felejtés ideje! – Majd ugyan olyan életvidámsággal és energiabombaként, mint Leticia kezdtem a mondandómat:
- Oké már azt is tudjuk, hogy nem értesz minket, szóval a jelenlétedben bármiről beszélhetünk – mondtam és elnevettük magunkat Lettivel. – De arra kíváncsi vagyok, hogy ki volt az a cuki srác?
- Nem tudom – mondta David. – Lehet, hogy a negyedik pincér. Vagy esetleg egy konyhás fiú. – mondta, mire mindnyájan nevetésben törtünk ki.
- Miből gondolod, hogy én is kolléga vagyok? – érdeklődtem.
- Szeret hallgatózni! – vágta rá Letti.
- Ja! De azt ugye tudod, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik?
- Hát igen! – nevetett barátnőm. – akkor ezért ő a legidősebb közülünk!
- Miért hány éves is vagy? – kíváncsiskodtam.
- 24 – jött a gyors válasz. – Te meg gondolom 20, mint Letti, nem?
- Majdnem. Csak jövőre leszek annyi.
- Pedig idősebbnek tűnsz! – mondta gyorsan Davee.
- Sokan mondták már. – feleltem – Tudom, hogy csak most ismertelek meg, de kérhetek valamit?
Dave tágra nyílt szemekkel meredt rám. Azt hitte, hogy valami nagy vagy szívatós kérés lesz, de végül feltette a nagy kérdést:
- Mégis mi lenne az? – kérdezte gyanakvón.
- Nagyon egyszerű! Átmész a ti szobátokba, megismerkedsz az új munkatársunkkal és hívd át! – feleltem könnyelműen.
Hirtelen ott termett mellettem a semmiből a „címkés fiú”. Egy gyönyörű, szürkéskék szempár nézett végig rajtam. Fentről lefele haladt, de a melleimnél megállt egy pillanatra – de jó, hogy ilyen kihívó a ruhám! A mellrészénél meg még egy kicsit le is van húzva a cipzár a nagy hőség miatt elmélkedtem – közben Ő folytatta a pásztázást. Lentebb a szoknyám is megtette az elvárt hatását. Amikor leért a talpamig, hirtelen felnézett a szemembe és elmosolyodott. Ekkor valami furcsa bizsergés járta át a testem. Ez a „szerelem első pillantásra”? Vagy ezt hívják „igaz szerelemnek”? Nem tudom, de kiváló első benyomást keltett bennem.
Ez idő alatt, a két barátom is jól megnézte. Ahogy a szemükből kivettem, elég furcsának és nagy nőcsábásznak tarthatták! De a gondolkozási időm lejárt, mert egyszer csak megszólalt az új fiú:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése