4. rész - Vissza a valóságba

„Járok mindig végtelen utakon,

Mindenhol szép arcodat kutatom,

Ha fáj valami, feléd nem mutatom,

Tudom, hogy enyém lesz majd a jutalom ”

3. rész - A mi pillanatunk

Ez idő alatt, a két barátom is jól megnézte. Ahogy a szemükből kivettem, elég furcsának és nagy nőcsábásznak tarthatták! De a gondolkozási időm lejárt, mert egyszer csak megszólalt az új fiú:

- Sziasztok, Johnny vagyok – fordult felém. Egy cseppet sem volt zavarban, de ez rólam egyáltalán nem volt elmondható, pláne miután csak úgy spontán kaptam tőle két puszit az arcomra. Az ajkai puhák voltak és csábosak a parfümje pedig rendkívül jó illatú. Igazi férfi volt. Ezentúl végig a szememet nézte és egyszer sem tévedt lentebb a tekintete a szájfénytől csillogó ajkamnál.